Merthogy van neki. Állítólag.

Csak kérdem én, milyen szellemiség az, ahol a profizmus minden más tulajdonságot felül ír, ahol a hibázás, mint olyan, a legtöbb súllyal bíró tényező, ahol a tökéletességre hívó eszme teljesen elveszti a lényégét, amire hivatott volt létrejönni, az emberi képességek pedig háttérbe szorulnak, utat hagyván az embertelenségnek, amire csak a gépiesség adja meg a megfelelő biztonságérzetet.

A politikában stábok, előre megkonstruált stratégiák, a látszani akarás felülmúlhatatlan kényszere, a mindenkit kiütő játékos lesz a győztes. Ez a tökéletesen elidegenedett ember kapja a hatalmat.

És akkor tényleg jó lesz?

Aligha.