Két perccel múlt nyolc óra, amikor eszébe jutott, hogy még valamit el kell intéznie a közeli kisvárosban. Mindig később, mint ahogy az kívánatos lenne.

A nő

Fáradt volt már az egész napos úttól. Először történt meg vele, hogy reggel elnézte az órát. Pedig tudott és szeretett is pontosan érkezni. Most azonban - talán mert kis kitérőt kellett tennie Óbudára - valamiért egy teljes órával elszámolta az utat.

A férfi

Tulajdonképpen már délelőtt a fejében volt a dolog, de úgy érezte, ez az ő napja. Ma felszámolja maga mögött a múltat és új életet kezd. Talán soha nem érezte ennyire elszántnak magát a jövőt illetően. Beleszagolt a mámoros tavaszi fénybe és megvillantotta foga fehérjét.

A nő

- Neked ma olyan nap szagod van! - szólt a fülébe egy hang, miután megcsókolta nyakát. Délelőttönként, amikor meglátogatja a szeretőjét, nincs sok idejük. Rohanás az élet, de ez a pár óra összeköti őket évek óta.

Amikor nekiszegezte a mondatot, belerándult az arca, csukott szemén keresztül látta, hogy vége, kiszagolta.

A férfi

Ki boldogabb? Kinek elméjét a fény szövi át, vagy kinek kezében a bonyolult földi szálak összefutnak? Az önsorsrontás diadalmas útjai.

Nehéz kérdéseket ma nem boncolgatok- szólt, és kezébe vette a borotváját.

A nő

Egész délután rosszkedvűen ballagott hegyen innen és túl. Nem esett jól egy fűszál sem. Tekintetét nem vidította fel az erdő hatalmas temloma. Nyugtalanságát nem taposta ki a megeröltető sétájuk lábnyoma. Pedig akarta. Visszatérvén a városba szótlanul váltak el.

Majd elindult hazafelé. Késő délután lehetett.

A férfi

Beült a szétesőfélben lévő autójába és kikanyarodott a félhomályba. Még van fél óra. Annyi elegendő lesz, bár az a két perc azért hiányzott egy kicsit.

A nő

Rettenetes magányos az ember, ha nincs már választása. Két rossz közül eddig azt választotta, amit még addig nem próbált. De most felszeletelik, kiszívják a vérét, pedig ő csak kiszolgált. Kiszolgálta azokat, kiket megszeretett. Az egyiknek a kezét a másiknak a lábát. Ahogy illett. S közben besötétedett.

A találkozás

A kanyar jól belátható volt, bár nyugat felől a nap kései sugarai még megölelték az eget és sötétlila csíkokat rajzoltak rá. A nő éppen annál a résznél tartott a zenében, amit hallgatott, amikor harmadjára is megszólal a karaván témája a második tételben. Szinte látta szemei előtt a puputevéket.

A férfi sietett, mert még valakivel beszélnie kell majd este, ezért szokásától eltérően gyorsabban haladt. Amikor elhagyta a sorompót csapódott neki a másik autónak.

Egyikőjük életben maradt.