Elgondolkodtam, hány valamirevaló zsenit ismertem, aki komolyan vette volna magát.
Az, hogy a próbatételek szükségesek és eredendően a hasznunkra vál( hat)nak nem is vitás. Ezt még azok is elismerik, akik( ha csak a gyerekeikre néznek) amúgy nem szeretnek ( már?) játszani.
- Nagyon jók a fogai. Egészséges fogíny, sehol egy kis tasak.
- Köszönöm, amióta újra dohányzom, ez is megoldódott.
- Ezeket a régi töméseket sem érdemes bolygatni. Ha nincs valamilyen neurodegeneratíve betegsége, nyugodtan maradhatnak.
- Éppenséggel van valami ritka átka a családomnak.
Túlcsordult a lét leve.
Hömpölyög hetedhét határon.
Várj még, míg beissza a föld,
s csak utána ülj az üres üvegbe.
Ringatózz el, ne gondolj semmire.
Életem során egyszer volt, hogy harminckét napon át egyfolytában esett az eső. Ezt onnan tudom, hogy egy idő után számolni kezdtem a napokat. Akkoriban egy manzárdszobában laktam, ahol volt egy kis tetőablakom.
Egy párszor már leírtam ezt a mondatot.
De akkor mégis mi?
Amit akkor érzünk, amikor valaki gondol ránk?
Foglalkozása?
- Szemfényvesztő.
- Ó. Ez nagyon érdekesnek tűnik. Mesélne magáról egy kicsit?
Azt látom, hogy emberek nagy sokasága rajongva zabálja a szomorúságot, mihelyst nem nekik kell részt venniük benne. Legyen az a leggagyibb kivitel.
©2022 Minden jog fenntartva. - Készítette:IDEASTYLE