Nem csak szavakkal ígérünk.Bár a kimondott szónak nagy ereje van, mégsem a legfontosabb kapocs ígéret és beteljesülés között. Mert mi is volna az a valóra vált szó? Semmiképpen sem az ígéret tökéletes volta, mert az ígérethez vezető út nem a bizonyossággal van kikövezve, hanem a hit által jön létre.

A hithez viszont szorosan kapcsolódik a kétely, ami minden pillanatban a sarkunkra lép és elkerülhetelenül velünk van, akkor is, ha nem szeretjük. Ezt kibírni nem kevés, együttélni vele folyamatos megpróbáltatás, próbára tevés, ami egy egész életen át folyamatosan elkísér minket.

Teljesen mindegy, hogy az életünk melyik szegletét vesszük szemügyre. Ott van minden lépésben, minden vonóhúzásban, minden gondolatban, minden kapcsolatban.

Persze jó volna, ha kapnánk valami kézzelfogható segítséget hozzá ( mondjuk egy varázsfuvolát), de sajnos ilyesmi csak a mesékben van hozzá.( És ott sem mindig segít.)

A kérdés örök marad. Mi lesz a végén?

Ha tudnánk pontosan mikor és hol jön el a pillanat a végét illetően, akkor sem lenne könnyebb dolgunk. De ezt már sokan, sok helyen megírták, úgyhogy higgyünk nekik ( is).

A fontosabb feladat mégis inkább az ADDIG lenne. Az összes összetevőjével együtt.

Aki erre törekszik és bízik a csengettyű hangban, nem élt hiába.