Különös dolgot fedeztem fel. Miszerint, az ellenállásba ütközés egyenes arányban van a saját ellenálló képességünkkel. Minél nagyobb az egyik elleállása, annál nagyobb lesz a másik ellenálló képessége, ami alapjában határozza meg pl. az immunrendszerünket.

Tehát nem elég a feladat leküzdése, cél elérése stb., hanem szükség van a dolog/ember erejére, amit az/ő az ellentétes irányba fejt ki. Mondhatni, ez az egészség kulcsa.

És minél inkább lényegünk/lényünk szerint találjuk meg az ellenálló felületet, annál pontosabban hat ránk. S hogy minek kell ellenálni?

Hát például a nyegleségnek, a felületességnek, a szavakból áradó füstfelhőknek, a makacsságnak, a hülyítésnek, a torzításnak, a lényegtelen önimádatnak, a földhözragadt gondolatoknak, a szétmálló hangerőnek, a végeláthatatlan pátosznak, a kicsinyes önsajnálatnak, a hőbörgő eszméknek, a gonosz viselkedésnek.