Erre hivatkozni jó. El lehet vele kenni mindent, amit a fogalom valójában takar. Sommás szlogen, nem vitás.

De mégis, akkor hol kezdődik a minőség és hol ér véget?

Vagy arra várunk, hogy a mennyiség átcsapjon minőségbe? Na arra várhatunk.

Talán a gyökerénél kellene kezdeni.

Ha a minőségen a dolgok LÉNYEGÉT tekintve, a tulajdonságaik összességét vesszük alapul, hogyan silányíthatjuk le például a vevő igényeinek éppen az optimálisan ( értsd: legtöbbet) kiszolgáló termékévé.

Mert itt pont szembejön a quantitás kontra qualitás legszembetűnőbb ellentmondása.

Vagyis a minőségi szempont éppen hogy eltűnni látszik, szemben az eladhatóság kétségtelenül fontosabb, ezáltal messzemenőkig felmagasztalt és roppant mód hihető mivoltával, a kielégített vágyak tökéletes színjátékával.

Milyen menő a minő.

És elhisszük, csináljuk, vesszük, vesszük, vesszük.

Kitapétázzuk vele a házunkat - már, ha módi lenne meg a tapéta ( egyszerű képzavar részemről, de elsőre jó ötletnek tűnt).

Nem. Már nem tapétázunk. Helyette megvesszük a méregdrága csempét meg a térkövet, bekevertetjük a legdivatosabb színárnyalatot, és aki a legminőségibbnek akar látszani, az a szürke ötven (?) árnyalatából kiválasztja pont azt az egyet, amit éppen a baráti(?) társasága konyhájában látott tegnapelőtt.

Aztán jön hozzá az összes többi külsőség, ahogy kell.

A minőség márpedig egy EGYSÉG, ami nem váltható aprópénzre, de még sok pénzre sem Minő kárhozat és istencsapás.

Ráadásul pont az az EGYSÉG, ami a dolgaink EGÉSZÉN átszüremkedni látszik. Alig megfogható, tárgyiasítható vagy mitbánomén.

Egy olyan folytonosság, ami állandó és megszakíthatatlan kapcsolatban áll a léttel és annak bármelyik összetevőjével. Nincs olyan, hogy ha van pénzem, esély, ha nincs, fekély.

Mindegy, hogy cipőfűző vagy babakocsi.

Kép, tányér vagy ajtófélfa.

Nem ezen fog múlni semmi.

És még azon sem, ha megpróbálunk "tudatosan" ezzel szembemenni.( Megint egy szép kifejezés, amivel szeretünk pózolni.)

De ezt meghagyom másoknak, lerágott csont, el kéne már csak ásni jó mélyen valahová, ahol nem találnak rá.

Egy darabig.