- Milyen formásak is ezek a languszták!

- Akarod mondani guszták.

- Igen. Kár, hogy mind a tíz lábát látom. Olyan, mintha mindjárt elmászna innen erről a gyönyörűen megterített asztalközépről. Csak nem mahagóni?

- Ó, dehogynem. Még az üknagymamámtól maradt ránk. Mikor megnyitottam ezt a kellemes otthonra emlekeztető vendegházamat, jó ötletnek tűnt idehozatni. Méltó a hely szelleméhez.

- Micsoda szellemes ötlet. Csak valahogy olyan huzatos itt. Mindig megcsap.

- Pedig itt nem szereltetünk légkondit. Ez egy környezettudatos vállalkozás.

- Na, de nézzük csak tovább a kínálatot.

Eperlevélbe csavart kígyótojás. Remek ötlet. Ki találta ezt ki? Csak valami zseni lehetett. És ezek a csodálatos borok. Egyenként kiválogatva az összes fogáshoz. Mondhatom pazar.

- Ráadásul mi nem pazarolunk. Ami megmarad a konyhán, másnap mindent felhasználunk. Itt a legrosszabb esetben bélszínt kapnak a kutyáim.

- Jajj de édes. És micsoda állatbarát. Már érzem, milyen jó helyre is jöttünk. Csak valami nagyon furcsa, megfoghatatatlan illat csapta meg az orrom. Olyan kesernyés, kicsit fanyar, úgy csiklandozza az orromat. Sőt néha már egy kicsit mintha a gyomromat is. Valahogy lassan már émelyít is, nem is tudom.

- Nem értem. Mi lehet az?

- Azt hiszem tudom. Alighanem, a pénz szaga.