Azt látom, hogy emberek nagy sokasága rajongva zabálja a szomorúságot, mihelyst nem nekik kell részt venniük benne. Legyen az a leggagyibb kivitel.

Ezt kihasználva aztán, még a jobb sorsú( és tehetségű) írók is erre szakosodva nyomatják a különböző stílusú és színvonalú tartalmatlan, ámde annál csöpögősebb történeteiket. Ilyenkor karácsony előtt különösen. Feldobnak egy terhelt, de legalábbis szörnyű sorsot megélt embertársunk nyomorából egy epizódot, majd, mint a mesében, egy varázsütéssel megjelenik a kulcsmondat, a messzire vezető mondanivaló, amin a nagyközönség elsírja magát, velejéig meghatódva csukja be a telefonját és megnyugodva rakja a zsebébe vissza, hogy az élet szép, sőt gyönyörű, ( másnak rosszabb) brühühű.....