Tolongott a tömeg a keskeny utcában, alig bírtam átvergődni rajta. Utoljára ilyen helyen Marokkóban jártam, de határozottan emlékszem, hogy ez Budapesten történt.

Volt velem valaki. Néha megjelent, rátaposott a lábamra, kivette a kezemből, amit éppen meglátott benne, aztán máris eltűnt a szemem elől. Én pedig küszködtem a vékony folyosón, át egészen a végébe. Akkor láttam csak, hogy tulajdonképpen egy vonaton haladok a menetiránnyal szemben.

A jármű óriási sebességgel visz visszafelé, én azonban mindenáron el akarok jutni az ellenkező irányba hátra, egészen hátra, ahová végül sikerült is.

Három csodálatos kutya ült az üléseken. Az egyik tiszta fehér és lógó fülű, szőre a hasa szélén hullámos, a másik kettőre nem emlékszem, de egészen biztosan tudom, hogy hárman voltak. Nagyon megnyugtatóan néztek rám, pedig amúgy nem szeretem a kutyákat, kivéve egyet. De az nem fehér.

Próbáltam náluk maradni, jó lett volna, ez azonban nem sikerült. A vonat ugyanis becsapódott középre, így minden utas, beleértve engem is egyszeriben ugyanott találta magát, mint előtte. Mi előtt? Nem tudom.

Újra megjelent a kisérőm. Próbáltunk helyet találni, hogy le tudjunk ülni, vagy feküdni. De nem volt hely sehol. Hegedű húrok hevertek szanaszét egymásba csavarodva, csigát formázva az ágyakon, szőnyegeken. Lekuporodtunk, tudtam már nincs sok időnk. Ránéztem az órára, még tizenöt perc. Nem sok, gondoltam.

Aztán egy erős szag kezdett terjengeni. Körülpillantva mindenféle és forma kis tégelyekben festékeket láttam. Engem festenek ki. Díszítenek. Különösen a körmeimet látom, mint valami húsvéti tojások, vörössel kipingálva.

- Mi ilyen büdös? - kérdezem.

- Azt hiszem te. - mondja egy gyerek kendőzetlenül mellettem, aki boldogan ecseteli a testem tájékait.

Felnézek az órára. Még mindig tizenöt perc. Nem értem. Nem múlik tovább. Kitekintek a távolba, ahol felismerni vélem azt helyet, ahol legutóbb jártunk. Furcsa, hogy fekete - fehér, bár egy szikla milyen legyen. Ettől megnyugszom.

Végül egy tükörben meglátom a rozsdavörös arcomat, ahogy mállik szét a bőröm és ijedten elkapom a tekintetem. Ekkor jöttem rá, hogy halott vagyok.