Mindig elképedve figyelem, mennyire nem szeretik a vitákat a körülöttem lévő emberek. Nota bene, nem is vitának fordítják le maguk számára, hanem a legközhelyesebb szóval, veszekedésnek. És ez még meglehetősen értelmes emberek között is előfordul.

Súlyos sértettségüknek adnak hangot, ha olyan falakba ütköznek, amit nehezen vagy csak nagy nehézségek árán tudnak átugrani. Mert ugye, ami nehéz, nem fér bele a komfortérzetünk folytonosságába, azzal meg minek vesződni.