Azon gondolkodom, hogy mi marad a végén. Mert ez fontos lehet.Ahol éppen vagyunk, mindig egy végpont.
Ennek ugyan nem vagyunk nagyon tudatában, de azért látens módon csak érzékeljük időről időre. A teljesen ösztönöktől hajtott lények tudják ugyan ignorálni, de ettől még egy létező dolog.( És ne keverjük az ösztönt az intuícióval.)
Az, hogy a végpont egyben valaminek a kezdete is, az nem olyan biztos. Mondhatni, merőben bizonytalan, bár szeretjük ezt a kezdőpontot beépíteni az elképzelésünkbe, mert enélkül bizony nem olyan jó esténként elaludni.
Azt hiszem ez a megbonthatatlan egység képezi az emberi cselekedeteket.
Az egymással érintkezésbe lépéskor elkezdünk " valamilyen módon" bánni a másikkal. Ez a bánásmód elkezd élni és beérni. Hová is?
Bármennyire is figyelek( és azt szoktam), alig találok példát rá, hogy ne a bántásban érjen révbe. Így vagy úgy ( ez a kapcsolatok minőségétől függ), de elérkeznek azok a sűrű pillanatok, amikor korlátlanul előtörnek a bántás legádázabb formái. Senki nem ússza meg.
Élt egyszer egy ember. Valahányszor különleges vonzalmat érzett egy másik ember iránt, megkérdezte, hogy kívánna - e meghalni vele. Elég sokan visszautasították, de végül valaki belement a játékba.
Pontosan meghatározták a dátumot, majd a kítűzött óra előtti nap kimentek egy tóhoz és kivettek egy szobát a közeli fogadóban.
(avagy a cinikusok halála)
Egyszer Quartett óránk volt egy nagyon nagy tekintélyű, szinte a végtelen magasságokig dicsőített, egekbe emelt, amolyan hatalmasságos gurunak számító embernél.
Mindenki hozzá ment, mert az ő végtelen tudása a legjobbakat is térdre kényszerítette, pályájuk csúcsán is szembesítette megoldásaik kisszerűségével, arányérzékük hibáival, egyáltalán az arányérzék mibenlétével,
a kotta pontatlan olvasásával, a hangzás laposságával, egyszóval a kifejezéstelenséggel.
Minden név fontos, de vannak fontosabbak.
Ráadásul ami jó, abba hamar beleszokik az ember. Amolyan biztonságérzetet ad, mert tudja, hogy egyszer ideér az a pár szó, ami miatt jobb lesz élni. Beindul a jókedv, vibrálni kezd a levegő, még ott is, ahol eddig unott órák tömkelege volt szokás, s csak néha zavarta meg a csendet a szomszéd szobából átszűrődő madarak zaja, mert ők sem tudnak mást csinálni naphosszat, mint inni vagy enni, vagy rágni( most konkrétan a gipszkartonfalat).
Ha tehetem és dolgom van Berlin belvárosában ( persze, mint ilyen, nincs neki), közepe igen, de az meg nem a közepén van - na mindegy, ebből is látszik, hogy nem egyszerű dolog valamit szavakkal meghatározni - legfeljebb hozzászokunk, mert mindenki így használja ugye, a szokás meg hatalom és így körbe is értünk. Schon wieder.
Hátrafordult a pult mögül. Valóban ott ült.
- Eljöttél?
- Igen. Ő Heike. A barátőm.
Van egy ember, aki ha felhív telefonon, akkor úgy dől belőle a szó, mint gyerekkorom mosógépéből a bugyborék. Egyre csak terjed kifelé, millió gömb egymásba ragadva, s máris úszik az egész szoba. Ha megszólalni próbálok, azonnal lecsapja a 21. századi kagylót( ilyenkor ott maradok a lucsok kellős közepén és úgy érzem magam, mint egy mátrixban, amiből most vissza kéne jutnom az eredeti dimenzióba
Minden szónak megvan helye. Csak nem mindegy, hogy hol.
Sokszor megfeledkezünk erről azzal a vakhittel, ahogy feljajjgatunk és rögtön eldordítjuk a fejünket, ha valami hirtelen bántja a szemünket. Hát még a fülünket. Azonnal reagálunk, mert sérti a konfortérzetünket, pláne, ha ehhez olyan neveltetés( van ilyen?)vagy csak bizonyos saját magunkhoz rendelt státuszt is biggyesztünk, amibe nem illenek bele bizonyos kifejezések. De miért is nem?
Két lábra állok a sötétben. Talpam alatt fürkészve keresem a deszkákat. Van valahol egy kiálló szög, amit ugyan megpróbáltak beleverni valamikor, de sikertelenül. Ha nem vigyázok, újra és újra belemegy a nagyujjba.
Nem mindig sikerül rögtön megtartani a súlyom. Mintha középen ( deréktájt) valaki folyton fogna, belemar a csigolyák közé. Villámló késekkel dobál, miközben én nem haragszom rá.
Végül elindulok a szűk folyosón - mely egyben könyvtár is - a konyha felé. Pár lépés után enged a fájdalom, már érzem, hogy megadja magát.
©2022 Minden jog fenntartva. - Készítette:IDEASTYLE